Jön az energetikai Armageddon? Dehogy! Máshol van a probléma

Az utóbbi időben éles viták folynak arról, hogy a fosszilis tüzelőanyagok drágulása és a megújulók költségei elhozzák-e a rendszer fenntarthatatlanságát. Sokan egyenesen társadalmi összeomlást vizionálnak, de aktív energiapiaci szereplőként látom: a valóság a tárgyalóasztaloknál dől el, nem az elméleti könyvekben.

Profit vs. Elmélet: Mit néz a piac? A tudományos diskurzusokban gyakran az EROI (Energy Return on Investment) mutatóján rágódunk – vagyis azon, mennyi energiát kell befektetnünk egységnyi kinyeréséhez. Ez a mutató romlik, de az energiapiacon mi nem ezt nézzük. Minket a megtérülés, a profit és a szolgáltatás folyamatossága érdekel. A fogyasztót pedig az, hogy legyen áram és – érzése szerint – olcsó legyen. Ennek az igénynek kell megfelelnünk, miközben több évtizedes projekteket indítunk el.

A fosszilis lobbi rejtett élete Gyakori érv, hogy a megújulók drágák és támogatásra szorulnak. Valójában azonban a fosszilis energiatermelés kapta a valaha volt legnagyobb pénzügyi támogatást: azt a „számlát”, amit a klímaváltozás és a környezeti károk okoznak, mindannyian fizetjük meg, nem az olajvállalatok. Ehhez a végtelen költséghez képest a megújulók csekély támogatása elhanyagolható. Sőt, a piaci adatok szerint a megújulók szabályozás nélkül is vissza fogják szorítani a fossziliseket, mert a megtérülésük egyszerűen gyorsabb.

Technológia: A megoldás már a kezünkben van A technológia adott – a tárolástól a zöld acélgyártásig. A villamosenergia-tárolás költségei zuhannak (elég csak az 1200 MWh-s sűrített levegős rendszerekre gondolni), a fogyasztást pedig „dinamikus árazással” az olcsó időszakokra lehet terelni. A legenergiaigényesebb iparágak – mint a cement- vagy műtrágyagyártás – folyamatosan zöldülnek, hőigényük pedig a technológiai váltásokkal a töredékére csökkent.

Példák és tévutak: Ki a jó „kocsis”? A probléma tehát nem a technológia hiánya, hanem a rossz stratégia.

• A német példa (Energiewende): Az extrém zöldítéssel, az atomerőművek lebontásával importfüggőségbe és versenyhátrányba kormányozták magukat.

• A francia példa: Következetes, nukleáris alapú, önellátó és biztonságos rendszert építettek, ahol a megújulók részaránya óvatosan, ellátási zavarok nélkül nő.

Magyarország útja Nekünk is erre az okos útra kell lépnünk. Hazánkban a megújulókban van jelentős potenciál, de a sok különálló projekt csak akkor ér valamit, ha egy átfogó stratégiába illeszkedik. Jelenleg a lovak nem egy irányba húzzák a szekeret, mert hiányzik a „kocsis” – egy határozott, szakmai koncepció.

A mostani energiavita is megerősített abban, hogy szükségünk van egy közös Energiakiáltványra. Sokkal többet kell beszélnünk és vitatkoznunk arról, mit kezdünk az energiával, hogy az egyéni fogyasztók, a cégek és az állam is tudja: merre érdemes húzni azt a bizonyos szekeret. Ne energetikai Armageddont várjunk, hanem hozzunk végre felelős, hosszú távú döntéseket!